A köznapi szóhasználatban a figyelmes, odaadó
viselkedés jelzője a „lovagias”. A szó az európai civilizáció egy
meghatározó korának, a középkor több évszázados időszakának
jellegzetes társadalmi rétegére, a lovagságra utal. Létrejöttének,
eredetének, típusainak és a történelemben betöltött szerepének
megítélésében számos ellentmondás van jelenleg is. Az itt következő
kötetben e lovagság történetét kívánjuk az olvasó elé tárni, korai
kialakulásától kezdve virágkorán át egészen az 1400-as években
bekövetkezett lehanyatlásáig, áttekintve a lovagok életét és a zárt
közösséggé szervezett lovagrendek tevékenységét is.
Terjedelmi és logikai okoknál
fogva nem térhetünk ki a Xv. század után létrejövő, magukat
lovagrendeknek nevező intézményekre, mert a klasszikus értelemben
vett középkori lovagsághoz semmi közük nincs. Ezek ugyanis szinte
kizárólag egy-egy kitüntetés, rendjel viselőinek közösségét
jelentik, amelyeknek az eredeti, középkori lovagrendekkel csak
formai hasonlósága mutatható ki. Kivételt azon lovagrendek
esetében teszünk, ahol az eredeti, középkori rend folytonossága a
XX. századig fennmaradt.
Tartalom:
|
