Bjelovárig ér a Somogyi Huszárok kardja

Immár ötödik esztendeje, hogy a Somogyi Huszárok a nyár derekán elindulnak, hogy elvigyék Horvátországba a magyar huszár hírét. Öt esztendő, amely minden alkalommal újdonságot hoz, kivéve azt az őszinte barátságot, ami a Somogyi Huszárok és a Bjelovári Határőr Huszárok között fennáll. A különlegességét az adta ennek az alkalomnak, hogy Bjelovár városa huszonharmadik esztendeje szervezi meg a város alapítását kézjegyével ellátó Mária Terézia után elnevezett „Terezijane” napokat.
 
A delegáció tagjainak első hivatalos programja nem lehetett volna sokkal szívet melengetőbb egy huszárnak, mint hogy a horvátországi gidrán tenyészet és ménes lovait mustrálja meg. Külön megtiszteltetés, hogy a Somogyi Huszárok nevében Bosnyák János ezredes e mustra alkalmával a zsűriben is helyet foglalt. De nem volt tétlen a delegáció többi tagja sem, Balogh Dezső őrnagy irányításával már a megérkezés estéjén a gyalogosok, Tóth János őrnagy vezetése alatt a magyar lovasok sorakoztak fel az elöljárók fogadására és szemléjére.

A huszonharmadik Mária Terézia napok első estéje a magyar huszárok bemutatóival zárult, amikor Novák Ferenc és Bodor Sára huszárok mutatták meg a horvát bajtársaknak mi az a magyar virtus, majd ezt követte az, aminek se Magyarországon, se Horvátországban nincs párja: a hat vágás. Amikor a végrehajtásért felelős alakulatunk megjelent, a bjelovári polgárok már tudták, különleges élményben lesz részük.
 
Másnap a reggel bár felhőket idézett, de az ég láthatta, ahogy a Somogyi Huszárok a helyi hősök emlékművéhez látogatnak, majd koszorút elhelyezve leróják kegyeletüket. Ezt követően bjevlovári huszárbajtársainkkal bejártuk a Bilogora vidékét, s közben meséltek a vidék egykori katonamúltjáról a török kortól egészen a múlt évezred végéig, hogy miként volt az itt élő ember egyszerre elszánt harcos és békés földműves. Még mielőtt azonban visszatértünk volna a városba a császár és királynő kísérésére, a horvát televízió és a rádió is érdeklődött a magyarok után, kérdezve az itt tartózkodás apropójáról.

Visszatértünk után a már helyiek által is jól ismert egyenruhánkban várakoztunk, amikor ráeszméltünk, hogy ennek az évnek a másik különlegessége, hogy a Zrínyi Gárda Csáktornyáról, a Frankopanska Gárda Ogulin városából,az Ivanicsi határőrezred hagyományőrzői Ivanicsvárból, valamint az olaszországi Garibaldini lovasegység képviselői is jelen lesznek a császárnő érkezésénél. A huszárvirtus azonban megkövetelte, hogy a bajtársaknak is megmutassuk tudásunkat. A történelmi belváros Mária Terézia fogadásából alig ocsúdott fel, amikor az őt előbb még kísérő magyar huszárok és lovaik magukra irányították a tekinteteket, ahogy a szilaj paripák miként válnak a magyar huszárok kezei között kezesekké. Újra egymásra fenekedtek a kardok is, míg a várpalánkon a horvát strázsálók nyugodtan szemlélték a több ezres tömeget.

A harmadnap a búcsúé volt, de mindannyian tudjuk, az sosem végleges. Amilyen messzire elér a Somogyi Huszárok kardja, úgy közeleg az újabb találkozás napja, s mi örömmel várjuk barátainkat hozzánk haza Kaposvárra.

Bosnyák Dávid János
hagyományőrző huszár kornétás

Bjelovárig ér a Somogyi Huszárok kardja
Bjelovárig ér a Somogyi Huszárok kardja
Bjelovárig ér a Somogyi Huszárok kardja
Bjelovárig ér a Somogyi Huszárok kardja
Bjelovárig ér a Somogyi Huszárok kardja
Bjelovárig ér a Somogyi Huszárok kardja
Bjelovárig ér a Somogyi Huszárok kardja
Bjelovárig ér a Somogyi Huszárok kardja
Bjelovárig ér a Somogyi Huszárok kardja
Bjelovárig ér a Somogyi Huszárok kardja
Bjelovárig ér a Somogyi Huszárok kardja
Címkék