Dráva-menti huszárportya

„Felemelő dolog, nem csak huszárnak, hanem katonai hagyományőrzőnek lenni”  mondta Balogh Dezső somogyi huszár kapitány a hétvégi barcsi huszártalálkozó alkalmával. Ugyanakkor hozzátette, ezt csak az vállalja, aki teljes szívvel-lélekkel akarja csinálni, mert rengeteg időt és energiát igényel.

Nem elég, hogy az ember felveszi az egyenruhát, utána kell nézni egy csomó dolognak, nagyon sok mindent meg kell tanulni, nagyon sok történelmi ismerettel kell rendelkezni, vívni kell, lovagolni, sőt még táncolni is, tehát nagyon sok mindent el kell sajátítani ahhoz, hogy az ember ezt tényleg úgy csinálja, ahogy az elvárható egy katonai hagyományőrzőtől. A magyar huszár egyesületek tagjai főként katonák, rendőrök, hisz a cél a katonai hagyományőrzés, és mellette a huszárság. Egy olyan történelmi korszak hagyományápolását vállalta fel a Somogyi Huszárok Egyesülete is, amely korszak legendás huszárai, a 3. Ferdinánd huszárezred katonái vitézségükkel, bátorságukkal és leleményességükkel vívták ki egész Európa elismerését.

A Dráva habjai fodrozódtak a kora reggeli napsütésben, amikor a hagyományőrzők csapatonként megszállták Barcs települését. Ígéretükhöz híven, ebben a szeptemberben is meg szerették volna örvendeztetni a helyi lakosságot azzal, hogy a szabadságharc első eseményeire emlékezve elevenedett meg a múlt.

Horvát és magyar hagyományőrzők figyeltek az eligazításon, hogy kinek mi a pontos feladata. Közben puskákat, szablyákat fényesítettek, az ágyútölteteket vették számba, s nyergeltek.
A program akkor vette kezdetét, mikor a horvát és magyar huszárok fellovagoltak a templomig, és a templom falában még mindig fellelhető ágyúgolyóknál koszorút helyeztek el.

Délután a civilek is lemerészkedtek a Dráva menti színtérre, hogy lássák, kötélre vagy borra hallgatnak-e jobban a legények, lássák a magyar és a horvát lovaglás sajátosságait, a magyaros hat vágást.

Az esemény zárásaként pedig a huszárok, a gyalogosok és a tüzérek pedig csatát imitáltak.

A helyi néptáncos legények közül nem egy volt, aki fegyvert ragadott a Hazáért, mint népfelkelők. Egyikük sem szaladt meg, amikor eldördültek az ágyúk, és akkor is jól állták a sarat, amikor csatártűz zúdult rájuk s csupán az ellenfél lovas túlereje láttán retiráltak, rendezett sorokban. S követte őket a császári had, talán egészen Pákozdig…

A nap végén hagyományőrző és néző is boldogan tért haza otthonába, tudva hogy egy év múltán újból felvirrad a csata napja.

Erőt, Tisztességet!

Bosnyák Dávid János,
hö. huszár kornétás

Dráva-menti huszárportya
Dráva-menti huszárportya
Dráva-menti huszárportya
Címkék