Emlékezzünk a 20. század katonahőseire

Kedves Barátaim !

Most hogy félnünk kell egy vírustól, gránitba vésés helyett kérlek benneteket emlékezzünk csendesen.

Emlékezzünk nem csak szűkebb pátriánk és családunk, de hazánk két legkiválóbb 20. századi katonahősére. A mai napon 160 éve született vitéz uzsóki báró Szurmay Sándor. Ő már lassan méltó helyére került a magyar pantheonban. Büszkén és hűen viseli nevét a Vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár. Életéről beszámolt nekünk M. Tóth György: A katonabáró című, 2017-ben megjelent fontos művében.

30 évvel és néhány nappal később 1890. Szentestéjén született gróf Stomm Marcel dandártábornok. Vele méltatlanul szűkmarkúan bánt az utókor, megítélése még napjainkban is ellentmondásos, pedig példaértékű. A pécsi hadapród iskola és a Ludovika Akadémia elvégzése után a Nagy Háborúban a galíciai front minden ütközetében harcolt. Huta Tarnawacka körzetében fogságba kerül, első ki súlyosan sérülve meg tud szökni az orosz fogságból. 1916 őszén Erdélybe vezénylik, felveszi a harcot az áruló román király csapataival ott, ahol csodálatosan küzd Maderspach Viktor is. Utolsó pillanatig kitart Kratochvil Károly mellett vezérkari századosként a székely hadosztályban az áruló vörös hátország ellenére is. Természetesen később Szegeden jelentkezik szolgálattételre. Változatos katonai beosztása után 1927-től londoni katonai attasé. Angol-ír származása révén kiváló kapcsolatokat tud kiépíteni, evvel nagyban szolgálja hazája érdekeit. Azonban a vezérkar németbarát része angol szimpátiával vádolja. Katonai diplomáciakarrierje megtörik, újra csapattisztként szolgál, így kerül 1942 nyarán II. Doni hadsereg III. hadtest parancsnoki tisztségébe. Bár esküvőjére készül baronesz Szurmay Blankával és a hadjárattal szembeni jogos kétségei ellenére is hű katonaként vállalta a feladatot. A Doni áttörés 1943. január 12-én kezdődő poklában hetekig kitart dandárjával, azonban közvetlenül német vezénylés alá helyezik. Ellátás, fegyver és lőszer nélküli katonáit nem hajlandó beáldozni, németek utóvédjének. 1943. február 1-én kiadott búcsúparancsában feloszlatja hadtestét: „élelmet, lőszert és végrehajtható feladatot adni nem tudok.” Lényegében kis szakaszokra osztja a hadtestet és századosok vagy rátermett altisztek vezetésével kitörésre és hazajutásra biztatja katonáit. Ő már a német elől menekül a hómezőkön, orosz fogságba esik, mindkét lábát amputálják. Nyolc évet tölt orosz fogságban, többek között Paulus tábornokkal együtt. A magyar légió felállítását támogatná, de csak komoly, megfontolt feltételek mellett. A légió felállítását valójában Rákosi Mátyás akadályozza meg. Több irányított koncepciójú könyv jelenik meg a 70-es években erről pl.: Nemeskürthy István: Requiem egy hadseregért, Cseres Tibor: Parázna szobrok… stb.

Orosz fogságból hazatérve letartóztatják, halálra ítélik, több hónap siralomház után angolszász nyomásra életfogytiglanra változtatják az ítéletet. 1954-ben váratlanul szabadon engedik. Pestről kitiltják, Dunavarsányban feleségül veszi Szurmay Blankát. 1956-os forradalom után családunk szorít nekik helyet a Mátyásföldi családi villában. Itt él még 12 év viszonylag nyugodt életet gróf Stomm Marcel, Marci bácsi.

Fekete gránit emléktáblát készültem állítani a mai napon a ház kapujára, a furcsa napi viszonyok ezt lehetetlenné tették.

Kérlek Benneteket emlékezzünk együtt !

Serf András
Mátyásföldi Lovas Egylet

vitéz uzsóki báró Szurmay Sándor
gróf Stomm Marcel
Címkék