IX. Görgey Emléktúra

Míg a tavalyi emléktúrán a nagy távolság megtétele, úgy az idein az időjárás viszontagságai tették próbára a hagyományőrzők kitartását. Ez jellemezte az 1849. július 21-i dubicsányi csatára, és a felvidéki toborzásokra emlékező IX. Görgey Emléktúrát. A július 19–21. között megrendezett hagyományőrző túrán 65 lovas és 36 gyalogos vett részt, akik közül többen szakadó esőben érkeztek meg csütörtökön. A csapat péntek reggel papi áldást követően indult Ózdról, majd Borsodszentgyörgy és Hangony településeket érintve, a Hármas kereszt nevű magaslat nyújtotta lenyűgöző látványt (főleg az alföldi lovak szemszögéből nézve) kipihenve az aznapi estét Szentsimonban töltötte, ahol a városrész 13. századi műemlék templomát is megtekinthették a messziről érkezettek. Hiszen idén is jócskán büszkélkedhettünk a földrajzi sokszínűséggel, a résztvevők között üdvözölhettük a napkori, kisvárdai, jászfényszarui, bükkaranyosi, horti, várpalotai, mátranováki, füleki, mártonfalvi, tiszaújvárosi és gömöri hagyományőrzőket, ám idén még Svájcból is érkezett egy házaspár, hogy csatlakozzon a rendhagyó programhoz.

A három nap alatt a túrázók közel 100 km-t lovagoltak, míg a gyalogosok a pénteki nap egy részét pótkocsin, illetve túra jelleggel tették meg. Szombaton Hétbe indultak a hegyek és völgyek, na meg a folyó meghódítói, nem maradt ki ugyanis a Sajón való itatás sem. A Héti tóhoz ugyan még jó időben megérkező lovasok a karusszelhez és a csatabemutatóhoz készülődve baljósan figyelték, hogy ismét feltámadt ama bizonyos szél, melynek társa előző nap viharos zápor kíséretében hiúsította meg a szentsimoni műsort. Amikor azonban a huszárfőhadnagy kezét a villámok felé mutatva megkérdezte a felsorakozókat, hogy „megcsináljuk a karusszelt?”, akkor egyöntetűen kiabálta minden katona, hogy „IGEN!”, hisz akkorra már nem jelmezbe bújt hagyományt őrzők, hanem maga voltunk a régmúlt katonáinak utódai, átérezve a haza hívó szavát, kiáltva „IGEN!”, veled vagyunk Petőfi, Görgey, Damjanich, azok a honvédek és huszárok lettünk, kinek választása nem volt kétséges. Villámcsapások, szélzúgás és eső közepette kezdtük meg hagyományőrző műsorunkat a közönség és a hagyományőrzés tiszteletére stílusosan énekelve az „Esik az eső, ázik a hevedert”, hogy mire a mennydörgést az ágyúdörgés felváltotta, és a kozák atamánt a csata végén kivégezték, addigra a Jóisten is lemosolygott szép huszárjaira, és kisütött a nap. Igaz a felhőszakadás nem maradt el, de akkor már zárt helyen vártuk a jól megérdemelt vacsorát. Úgy gondoljuk kitartásból jövőre sem lesz hiány, amikor is a 10., jubileumi Görgey emléktúrán veszünk majd részt a hagyományőrzés és a barátság jegyében, itt nálunk Gömörben. (Fotók: Hatvani István, Gyetvai Iván)

Gömöri Lovas és Népi Hagyományőrző Egyesület