A kommunizmus áldozatai

Legújabb kori történelmünk legsötétebb korszakáról, a kommunizmusról, illetve annak hazai áldozatairól emlékezünk meg minden év február 25-én. Nekünk, katonai hagyományőrzőknek kiemelt figyelmet kell szentelünk azokra a katonákra, tisztekre, tiszthelyettesekre és honvédekre, akik hősök és mártírok egy személyben. Hősök, mert életüket adták a szabad Magyarországért, és áldozatok, mert sokuknak nem adatott meg, hogy fegyverrel a kezükben essenek el, hanem az elnyomók vesztőhelyein haltak mártírhalált.

Kezdődött a Tanácsköztársaság szégyenletes 133 napjával, amikor egy addig soha nem látott, a vörös Moszkvából importált rémuralom tört az országra. Kun Béla, Szamuely Tibor és társai ízelítőt adtak a magyaroknak Lenin elméletének gyakorlatából. A halálvonat és a Lenin –fiúk terrorjának polgári áldozatai mellett katonatiszteket is végeztek ki, különösen a Ludovikás felkelés leverése után.

Ám ez még csak az előjáték volt. A második világháború utáni (amit a kriptokommunista terminológia még ma is „felszabadulásként” aposztrofál…) kommunista megtorlás első sorban a volt katonatisztekre, ludovikásokra, csendőrökre sújtott le. Koholt vádak, középkori kegyetlenségű kínvallatások, Andrássy út 60., deportálás, Recsk, és akasztás az állomásai a féktelen terrornak. Százakról és ezrekről van szó, neves és ismeretlen áldozatokról. Bíró J.Árpád, volt csendőr, majd később huszártiszt a korszak jelképes egyénisége. A négyszeres magyar díjlovagló bajnok kihallgatás közben vesztette életét, az ávós pribékek egyszerűen agyonverték, mint annyi más társát. Binder Ottó huszártisztet, első világháborús hőst, később vezérőrnagyot, ötszörös magyar bajnokot (kétszer díjlovaglásban, háromszor díjugratásban), olimpikont 61 éves korában telepítették ki, vették el otthonát és nyugdíját. Szívbeteg idős emberként segédmunkás lett egy téglagyárban, szívroham végzett vele. Másokat kötél általi halálra ítéltek és kivégeztek. A formális tárgyalások a tömeges jogtiprás mintaesetei.

Emlékezzünk meg azokról is, akiket „csak” deklasszált elemként a börtön után életben hagytak, és mélyen képességük alatti segédmunkára kárhoztattak. Gencsy Tibor huszárfőhadnagy, kétszeres gátlovas bajnok, háborús hős szeneslegényként dolgozott évekig, v.Darvas István kitüntetetett m.kir. főhadnagy rakodómunkás társaként. Szemere Csaba huszárszázados iszappakoló volt a Lukács fürdőben, mellette Kovács Sándor testőr, spanyoliskolás idomár nyitogatta a kabinokat. V.Hanthy László, a Magyar Királyi Lovas Testőrség Spanyol Lovas Iskolája parancsnoka orosz hadifogságból hazatérve került kitelepítésre. Iby Sándor a Nagyvázsonyi Lovasiskola későbbi felvirágoztatója még jól járt. Korábbi méneskari tisztként csikós lett a Hortobágyon, ahol a lovas bemutatók alatt derűs jelenet is adódott. Történt ugyanis, hogy egy francia csoport idegenvezetője egy kifejezést nem tudott lefordítani, mire a délceg csikós lóhátról bemondta a kérdéses szót. A vendégek elképedtek a magyar csikósok műveltségén, hogy még franciául is tudnak… v.Nagy Kálmán huszárszázados, 1956-ban Mindszenty hercegprímás megmentője is hosszú éveket töltött börtönben csakúgy, mint v.Tóth Károly bajtársunk, aki közel 11 évet töltött rács mögött, ő már Kádár alatt.

S ha már 1956-ról beszélünk, meg kell emlékeznünk a kommunizmus egyik legaljasabb korszakáról, a szovjet segítséggel levert szabadságharc megtorlásának éveiről. Fiatal harcosok, egyetemisták, munkások, katonák szálltak szembe a megszálló világhatalommal. Csak a hazaáruló kommunisták behívására érkezett idegen túlerő verte le a hősiesen védekező szabadságharcosokat, s a megtorlás szinte példátlan volt. Több száz kivégzés, középkori barbárságú halottgyalázás, börtön, kínzás jelezte ismét az elvtársak tevékenységét. Gyakran megvárták, amíg a fiatalkorú harcos elérte a 18. évét, s így „törvényesen” is kivégezhető volt. Mansfeld Péter a módszer ikonikus alakja.

A felsorolt nevek és sorosok csak jelképezik azt a rengeteg hőst és mártírt, polgárit és katonait, akik a kommunizmus áldozatai. Emlékezzünk rájuk mi is, katonai hagyományőrzők, mert nekik is köszönhetjük, hogy ma szabad Magyarországon élhetünk.

Legyenek a példaképeink!

v.Győrffy-Villám András

Tapolca, 2019.február 25.

Címkék