A retro hullám lecsengésével újabb művészeti irányzat ismételt
virágzásának lehetünk tanúi. A szocialista realizmus már annyiszor
temetett, méltatlanul porig alázott (Persze utólag, hiszen
tündöklése idején egészségtelen lett volna) világa elevenedett meg,
s indult 21 századi hódító útjára.
Aki elzarándokol Debrecenbe, legvitézebb a huszárunkról elnevezett
négy csillagos szálloda halljában részese lehet népnemzeti
szocialista művészetünk újjászületésének. Grandiózus alkotás.
Materialista tárgyilagossággal meg kell állapítanunk! Népünk bölcs
tanítója (ki nem fodros hajtincseiről vált ismertté) most
elégedetten csettinthet a mennyi királyság ateistáknak fenntartott
klubjában. Tán még leghosszabb ideig uralkodó szeretett királyunk is
megismételné legendává vált mondását midőn megpillantja a Hortobágy
Tiitánjaként délcegen ábrázolt tábornokát.
Az ecsetvonások elemzését, s nemzeti színvilágunk idomborításának
méltatását, meghagynám akadémista kollégáimnak. Tán egyet remélnék
remegő szívvel: Művészünk komolyan gondolta tettét. Viccnek ugyanis
gyenge.