Összefoglaló Rostás Pál huszár szobrának helyreállításáról

Előzmények

Rostás Pál közhuszár 1813-ban halt meg a napóleoni hadakat üldöző magyar előörs tagjaként. Az alakulat a később komáromi székhelyű 5. Radetzky huszárezred volt. Bajtársai, ezredtársai 1845-ban avattak emlékére egy teljes alakos szobrot Vipava közelében, Budanje-ban, ami ma a szlovén-olasz határ közelében van, közel Trieszthez. A szobor egyben Rostás Pál sírhelye is. Az 1845-ös szobor költségeit bajtársai, ezredtársai gyűjtésből finanszírozták. A szobor időközben megsérült, a településen a Mária Templom mellett a szobor talapzata elhagyatottan állt eglszen 2009-ig. A sérült szobor eredeti maradványai a szlovéniai nova-goricai múzeum kőtárában vannak jelenleg.

A helyi közösség kezdeményezése

2010 nyarán kereste meg nagykövetségünket a helyi önkormányzat, illetve a múzeum képviselői a kéréssel. Szándékuk a szobor teljes helyreállítása volt. Ekkor sajnos azt kellett jeleznünk feléjük, hogy a teljes összeget (16.725 EUR) semmiképpen sem tudjuk előteremteni.

2010 folyamán a ljubljanai nagykövetség tevékenységének köszönhetően a budanjei önkormányzat, együttműködésben a helyi múzeum munkatársaival összeállított egy költségvetést, amely helyi szakértők bevonásával helyreállítaná a szobrot. A megvalósulás esetén a szobor teljes egészében, eredeti formájában állítható helyre. Időközben a helyreállítási munkákat megkezdték, a szobor talapzatát és környékét renoválták. A szükséges pénzügyi források nagyobbik részét eddig a szlovén fél biztosította, összesen közel 11.000 eurót. A helyreállítás a település összefogásával történt meg, támogatta eddig a szlovén honvédelmi minisztérium, a helyi önkormányzat, illetve rengeteg lelkes és elkötelezett önkéntes. Magasrangú helyi politikusok, pl. a szlovén nemzetgyűlés akkori alelnöke, Vasja Klavora is felszólalt a szobor helyreállításáért. A tapasztalatunk a szobor helyreállításának megkezdése óta az, hogy a szlovén közeg befogadó, büszke a szobor létezésére, és arra, hogy egy magyar huszár emlékét őrizheti. A szobrot a helyiek teljes egészében múltuk szerves részének tekintik, magyar szoborként tartják azt számon. A szlovénok lelkesek, részben önkéntes munkával végzik a szükséges felújításokat. 2011 nyarán elkészült a szobor talapzatának helyreállítása. A visszamaradó feladat az egészalakos szobor helyreállítása.

Nagykövetségünk célja, hogy a szobor Rostás Pál halálának 199. évfordulójára, 2012 októberére elkészüljön és eredeti formájában, újból álljon egy magyar huszár szobra Budanjéban, Szlovéniában.

Az emlékmű üzenete egyértelmű: egy hős magyar huszár, aki életét áldozta bajtársaiért, és hazájáért, s akinek az emlékét bajtársai hosszú évtizedek múltán sem feledték. Idővel ugyanakkor emléke elhalványult, fogalmazhatunk úgy is, hogy kikopott nemzet emlékezetéből. Kimondhatjuk, hogy a szlovén civil kezdeményezés nélkül a szobor helyreállítása nem történne meg, sőt, talán azt is elmondhatjuk, hogy a szobor létezéséről valószínűleg nem is tudnának a magyarok, akár Magyarországon, akár Szlovéniában.

A helyiek, szlovén barátaink Rostás Pál emlékét méltó módon megőrzik és ápolják. A szobor helyreállítását és jelentős részben ennek finanszírozását a szlovén fél állta, állja. A helyreállítást, a szobor emlékének megőrzését a szlovén fél kezdeményezte. Ennek hangsúlyozása szükséges, mivel sajnálatos módon kevés hasonló példát találhatunk a hazánkkal szomszédos országokban az ottani magyar történelmi emlékek esetében. A szlovéniai példa kiemelkedően pozitív és emiatt minden támogatást megérdemel. Rostás Pál emléke, s ezen keresztül a szobor korabeli üzenete olyan önfeláldozó hősiességről szól, amelyre napjainkban példaértékűen lehet szükség. Példaként kell ugyanakkor kiemelnünk a szlovénok hozzáállását: a lelkesedés, amivel találkozunk, őszinte és baráti. Rostás Pál huszár emléke korában is az összefogásról szólt, és sajátos módon napjainkban is ezt jelenti mindazoknak, akik támogatják a helyreállítását.

A helyreállítás

A költségek 16.725 eurót tesznek ki, amelynek jelentős részét (10.375 EUR) a szlovén fél fizeti. Simicskó István 2010 szeptemberi szlovéniai látogatását követően a HM Hadisírgondozó Hivatala 200.000 forint támogatást adott. Összefoglalva, szükség van még pénzügyi támogatásra, de a helyreállítás folyamata beindult. Szeretnénk elérni, hogy egy magyar huszár emlékművet ne csak a szlovénok pénzéből állítanánk helyre, így a nagykövetség egy sokkal szélesebb célközönségű gyűjtést kezdeményezett.

A visszamaradó összeg 5050 EUR, amit különböző forrásokból tervezünk előteremteni. Sokan támogatják a helyreállítás gondolatát, közöttük magyarországi politikusok és civilszervezetek is. Felvettük a kapcsolatot már Komárom városával, ahol a Radetzky ezred állomásozott, a polgármester, Molnár Attila támogatja az ügyet. Ugyancsak támogatja Zalaegerszeg polgármestere, Gyutai Csaba, akinek kiemelten fontos a két ország, Magyarország és Szlovénia kapcsolatainak elősegítése Zalaegerszeg közelsége miatt. A Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség is a lelkes támogatók között van.

Reményeink szerint egyre több és több embert sikerült az ügy mellé állítani, amivel részben leróhatjuk tiszteletünket őseink előtt, és azon magyar huszárok előtt akik Rostás eredeti szobráért megmozdultak, áldozatot vállaltak. Akkor is adakozásból állítottak emléket neki, most is részben ezt tervezzük.

Megkezdtük a szlovéniai magyarok között a gyűjtést, az első adományt - 10 eurót - egy hatéves kislány adta, aki magyar-ausztrál állampolgár. Eddig 110 euró gyűlt össze, de ez csak az első lépés, reméljük, hogy naponta több és több gyűlik össze.

A magyarországi gyűjtést a Budakeszi Kultúra Alapítvány koordinálja, a honlapjukra a napokban került fel a felhívás.

A Múlt-kor folyóirat vállalkozott arra, hogy kövesse a szobor felújításának alakulását.

Habár úgy tűnhet, hogy a gyűjtés a legfontosabb, a jelek szerint valójában nem. A szlovénok 2009 végén még 16000 eurót kértek, mostanra ez csökkent 5000-re. Ez azt jelenti, hogy maguktól is megcsinálják, ami szégyen lenne, szerintem nem engedetjük meg, hogy a múltunk egy ilyen darabját nem ápoljuk, ne emlékezzünk rá. Emiatt most talán a legfontosabb az lenne, hogy a gyűjtés kapcsán megmozgassunk embereket és az intézményeket otthon. A történet szerintem nagyon érdekes és tanulságos, érdemes arra, hogy a szélesebb közönség is megismerje.

Kapcsolódó anyagok:






 

©MAGYAR HUSZÁR ÉS KATONAI HAGYOMÁNYŐRZŐ SZÖVETSÉG