Összefoglaló Rostás Pál huszár szobrának helyreállításáról
Előzmények
Rostás Pál közhuszár 1813-ban halt meg a napóleoni hadakat üldöző
magyar előörs tagjaként. Az alakulat a később komáromi székhelyű 5.
Radetzky huszárezred volt. Bajtársai, ezredtársai 1845-ban avattak
emlékére egy teljes alakos szobrot Vipava közelében, Budanje-ban,
ami ma a szlovén-olasz határ közelében van, közel Trieszthez. A
szobor egyben Rostás Pál sírhelye is. Az 1845-ös szobor költségeit
bajtársai, ezredtársai gyűjtésből finanszírozták. A szobor időközben
megsérült, a településen a Mária Templom mellett a szobor talapzata
elhagyatottan állt eglszen 2009-ig. A sérült szobor eredeti
maradványai a szlovéniai nova-goricai múzeum kőtárában vannak
jelenleg.
A helyi közösség kezdeményezése
2010 nyarán kereste meg nagykövetségünket a helyi önkormányzat,
illetve a múzeum képviselői a kéréssel. Szándékuk a szobor teljes
helyreállítása volt. Ekkor sajnos azt kellett jeleznünk feléjük,
hogy a teljes összeget (16.725 EUR) semmiképpen sem tudjuk
előteremteni.
2010 folyamán a ljubljanai nagykövetség tevékenységének köszönhetően
a budanjei önkormányzat, együttműködésben a helyi múzeum
munkatársaival összeállított egy költségvetést, amely helyi
szakértők bevonásával helyreállítaná a szobrot. A megvalósulás
esetén a szobor teljes egészében, eredeti formájában állítható
helyre. Időközben a helyreállítási munkákat megkezdték, a szobor
talapzatát és környékét renoválták. A szükséges pénzügyi források
nagyobbik részét eddig a szlovén fél biztosította, összesen közel
11.000 eurót. A helyreállítás a település összefogásával történt
meg, támogatta eddig a szlovén honvédelmi minisztérium, a helyi
önkormányzat, illetve rengeteg lelkes és elkötelezett önkéntes.
Magasrangú helyi politikusok, pl. a szlovén nemzetgyűlés akkori
alelnöke, Vasja Klavora is felszólalt a szobor helyreállításáért. A
tapasztalatunk a szobor helyreállításának megkezdése óta az, hogy a
szlovén közeg befogadó, büszke a szobor létezésére, és arra, hogy
egy magyar huszár emlékét őrizheti. A szobrot a helyiek teljes
egészében múltuk szerves részének tekintik, magyar szoborként
tartják azt számon. A szlovénok lelkesek, részben önkéntes munkával
végzik a szükséges felújításokat. 2011 nyarán elkészült a szobor
talapzatának helyreállítása. A visszamaradó feladat az egészalakos
szobor helyreállítása.
Nagykövetségünk célja, hogy a szobor Rostás Pál halálának 199.
évfordulójára, 2012 októberére elkészüljön és eredeti formájában,
újból álljon egy magyar huszár szobra Budanjéban, Szlovéniában.
Az emlékmű üzenete egyértelmű: egy hős magyar huszár, aki életét
áldozta bajtársaiért, és hazájáért, s akinek az emlékét bajtársai
hosszú évtizedek múltán sem feledték. Idővel ugyanakkor emléke
elhalványult, fogalmazhatunk úgy is, hogy kikopott nemzet
emlékezetéből. Kimondhatjuk, hogy a szlovén civil kezdeményezés
nélkül a szobor helyreállítása nem történne meg, sőt, talán azt is
elmondhatjuk, hogy a szobor létezéséről valószínűleg nem is tudnának
a magyarok, akár Magyarországon, akár Szlovéniában.
A helyiek, szlovén barátaink Rostás Pál emlékét méltó módon megőrzik
és ápolják. A szobor helyreállítását és jelentős részben ennek
finanszírozását a szlovén fél állta, állja. A helyreállítást, a
szobor emlékének megőrzését a szlovén fél kezdeményezte. Ennek
hangsúlyozása szükséges, mivel sajnálatos módon kevés hasonló példát
találhatunk a hazánkkal szomszédos országokban az ottani magyar
történelmi emlékek esetében. A szlovéniai példa kiemelkedően pozitív
és emiatt minden támogatást megérdemel. Rostás Pál emléke, s ezen
keresztül a szobor korabeli üzenete olyan önfeláldozó hősiességről
szól, amelyre napjainkban példaértékűen lehet szükség. Példaként
kell ugyanakkor kiemelnünk a szlovénok hozzáállását: a lelkesedés,
amivel találkozunk, őszinte és baráti. Rostás Pál huszár emléke
korában is az összefogásról szólt, és sajátos módon napjainkban is
ezt jelenti mindazoknak, akik támogatják a helyreállítását.
A helyreállítás
A költségek 16.725 eurót tesznek ki, amelynek jelentős részét
(10.375 EUR) a szlovén fél fizeti. Simicskó István 2010 szeptemberi
szlovéniai látogatását követően a HM Hadisírgondozó Hivatala 200.000
forint támogatást adott. Összefoglalva, szükség van még pénzügyi
támogatásra, de a helyreállítás folyamata beindult. Szeretnénk
elérni, hogy egy magyar huszár emlékművet ne csak a szlovénok
pénzéből állítanánk helyre, így a nagykövetség egy sokkal szélesebb
célközönségű gyűjtést kezdeményezett.
A visszamaradó összeg 5050 EUR, amit különböző forrásokból tervezünk
előteremteni. Sokan támogatják a helyreállítás gondolatát, közöttük
magyarországi politikusok és civilszervezetek is. Felvettük a
kapcsolatot már Komárom városával, ahol a Radetzky ezred
állomásozott, a polgármester, Molnár Attila támogatja az ügyet.
Ugyancsak támogatja Zalaegerszeg polgármestere, Gyutai Csaba, akinek
kiemelten fontos a két ország, Magyarország és Szlovénia
kapcsolatainak elősegítése Zalaegerszeg közelsége miatt. A Magyar
Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség is a lelkes támogatók
között van.
Reményeink szerint egyre több és több embert sikerült az ügy mellé
állítani, amivel részben leróhatjuk tiszteletünket őseink előtt, és
azon magyar huszárok előtt akik Rostás eredeti szobráért
megmozdultak, áldozatot vállaltak. Akkor is adakozásból állítottak
emléket neki, most is részben ezt tervezzük.
Megkezdtük a szlovéniai magyarok között a gyűjtést, az első adományt
- 10 eurót - egy hatéves kislány adta, aki magyar-ausztrál
állampolgár. Eddig 110 euró gyűlt össze, de ez csak az első lépés,
reméljük, hogy naponta több és több gyűlik össze.
A magyarországi gyűjtést a Budakeszi Kultúra Alapítvány koordinálja,
a honlapjukra a napokban került fel a felhívás.
A Múlt-kor folyóirat vállalkozott arra, hogy kövesse a szobor
felújításának alakulását.
Habár úgy tűnhet, hogy a gyűjtés a legfontosabb, a jelek szerint
valójában nem. A szlovénok 2009 végén még 16000 eurót kértek,
mostanra ez csökkent 5000-re. Ez azt jelenti, hogy maguktól is
megcsinálják, ami szégyen lenne, szerintem nem engedetjük meg, hogy
a múltunk egy ilyen darabját nem ápoljuk, ne emlékezzünk rá. Emiatt
most talán a legfontosabb az lenne, hogy a gyűjtés kapcsán
megmozgassunk embereket és az intézményeket otthon. A történet
szerintem nagyon érdekes és tanulságos, érdemes arra, hogy a
szélesebb közönség is megismerje.