A CSEPIN KRÓNIKA 

Tekintetes Csepin Péter uramról mit is írhatna a krónikás azon kívül, hogy nem katonai hagyományőrző? Tán azt, hogy Ő MAGA a hagyomány. Folytatódjék hát krónikája az Úr 2009. esztendejében!

Ma délután Gábor és Péter beléphettek Ukrajnába, de mivel a 10 ezer dollárt nem tudták és nem is akarták kifizetni az autó behozataláért, azt ott kellett hagyniuk a vámudvarban. A felszerelésüket sikerül egyelőre Kercsig elszállítani és ott valahol elhelyezni, azután még nem tudjuk, hogyan tovább.
Így most a tegnapi kérdés is változott: a "családegyesítő program"
helyett most az a legfontosabb, hogy ők tudjanak tovább haladni.
Ha van esetleg valaki, aki saját autóval tudná vállalni a fiúk kíséretét valamennyi időre, és kiutazna a Krímbe a Fekete-tengerhez, annak nagyon várjuk a jelentkezését. Nem feltétlenül kell az egész hátralévő útra, akár 3 hét is nagy segítség lenne, mert utána már könnyebben tudunk váltó autót/sofőrt szerezni. (az ukrán szakasz az útvonalterv szerint kb. 4 hét lenne, az ukrán-román határtól a magyar határig pedig 2 hét)
Ha valakinek nincs ideje kiutazni, de autót tudna biztosítani, az is
megoldás lenne, mert sofőr már van, aki az ukrán szakaszt vállalja.
Mi hárman továbbra is mennénk, a kísérőautó pedig ideális esetben
viszonylag nagy rakodóterű és teherbírású autó lenne, amiben a
felszerelés mellett elfér pl. két zsák takarmány is.
További részletek a titkárságon. (tel.: 20-347-4093)

2009. július 26.

Ezúttal új hírekről nem tudok beszámolni, viszont egy körkérdésünk lenne.Emesével és kisfiammal szeretnénk immár ötödik hónapja távollevő párjainkkal találkozni, Ukrajnában. Vonattal mennénk, de ha esetleg van valaki, aki eljönne saját autóval és elvinne bennünket is (a benzinköltséget természetesen mi álljuk), és pár napot együtt tölteni a fiúkkal, akkor szívesen vesszük a jelentkezését, itt a Bakonyi
Poroszkálók titkárságán.

2009. július 25.

Ha valaki szeretne a fiúkkal beszélni, van már egy ukrán mobilszámuk, ezen lehet hívni őket, vagy sms-t küldeni:

+380 930159991

2009. július 24.

Péter és Gábor reggel jelentkeztek az orosz határon. Az ottani határőröknek nem is volt gondjuk velük, de azt mondták, nem léphetnek ki, mert az ukránok nem fogadják őket, arra hivatkozva, hogy a lovak magántulajdonban vannak és nem valamilyen cég tulajdonában. Itthonról eközben a nagykövetségek segítségével próbáltunk intézkedni. A határkomp vezetőjével át tudták küldeni a papírjaikat az ukrán oldalra Kercsbe.
Ekkor kiderült, hogy a papírjaik mégis rendben vannak, viszont az autó, a lovak és fegyverek behozataláért 15 ezer dollár kauciót kérnek, amit állítólag az országból kilépéskor visszafizetnek.
Az oroszok így ma este kiengedték őket, és a lovakkal együtt felszállhattak a kompra!
Most Kercsben igyekeznek elérni azt a vámosoknál, hogy ne kelljen ennyit fizetni (a legtöbbet az autóért kell), akár olyan áron, hogy az autót otthagyják.

2009. július 22.

A ma küldött új képek itt láthatóak....>>>

2009. július 21.

A nagykövetség is azt ajánlotta lovasainknak, hogy mindenképpen érkezzenek meg a határra a vízum lejárta előtt, mert ottani szokás szerint aki lejárt vízummal akar kimenni, azt nem csupán kiutasítják az országból két évre, mint máshol, hanem ki sem engedik.
Így hát - bár nem volt könnyű döntés - kerítettek egy teherautósofőrt, aki a lovakat kb. 800 km-t odébbvitte. Most az orosz-ukrán határ előtt 130 km-el vannak Slavjansk na Kubani környékén, de sajnos a tervekbe ismét beleszólt az autó is. Jelenleg egy autószerelőnél áll szétszedve, és talán holnap kész lesz.

2009. július 16.

Lovasaink elé újabb akadály gördült: július 24-én lejár az orosz vízumuk, és most tudtuk meg, hogy államközi egyezmények értelmében nem hosszabbítható. Tehát legkésőbb jövő péntekig el kell hagyniuk az országot.

2009. július 14.

4 nap várakozás, bürokráciával való küzdelem és nem kevés pénz árán (csak az autó beviteléért 600 eurót fizettek) Péter, Gábor, Kendzse és Máska ma beléphettek Oroszországba.

2009. július 10.

Ma, a kazak vízumuk érvényességének utolsó napján Péter és Gábor végre átjutottak a kazak határon!
Az orosz határállatorvos is elfogadta a lovak papírjait, most az orosz vámosok miatt állnak. Valamit még be kell fizetniük Asztrahanban, hogy beléphessenek, de ezt persze már csak hétfőn lehet majd intézni. Tehát még két nap kényszerpihenő, de immár a "senkiföldjén".

2009. július 4.

A fiúk sajnos újabb hétvégét kénytelenek a határon tölteni. A csütörtöki átlépési kísérlet sikertelen volt, mivel a határállatorvos mégsem fogadta el a formula 1 állategészségügyi papírt. Pénteken Gábor a lovakkal maradt, Péter pedig újból nekivágott taxival a 600 km-es útnak, hogy megcsináltassa Atirauban ezt az okmányt. A hatóság azonban közölte, hogy addig nem adják ki, amíg Moszkvából meg nem érkezik a belépési engedély.  Amint megtelt a taxi, visszaindult hát papír nélkül. Ráadásul a határ előtt 40 km-el történt egy baleset, az ütközésben a taxi totálkárosra tört, de szerencsére mindenki épen szállt ki belőle.Időközben István és Szveta előrementek, ők már Oroszországban, Asztrahanban vannak, Gábor és Péter (meg persze Máska és Kendzse) pedig továbbra is igyekeznek kitartani a határon.

2009. július 2.

A kazak határőrök előírtak egy halom okmányt, ami szükséges az átjutáshoz. Péter és Gábor kedden elindultak ezeket beszerezni Atirauba. Az autó defektes lett, így másnap reggel taxival tették meg a kb. 300 km-es utat a városba. Miután végigjártak néhány hivatalt és közjegyzőt, megszabadulván közben pár száz eurótól, a megyei vámparancsnokkal is beszéltek, aki közölte, hogy nem kell azt az összes papírt beszerezniük, és különben is: "kipcsákokat nem lehet feltartóztatni!" , és erről a véleményéről a határállomást is felvilágosította.

Visszatértek hát az autóért, megkeresték Péter időközben eltűnt lovát, és már újra a határállomáson vannak. Hogy ne legyen így sem túl egyszerű a dolguk, áramszünet van, ezért áll a sor. Biztató viszont, hogy a határőrök már mind tudnak róla, hogy jönnek, reméljük, még ma át is engedik őket!

Korábbi híreink:

Korábbi krónikák:

Kapcsolódó oldalak:



 

©MAGYAR HUSZÁR ÉS KATONAI HAGYOMÁNYŐRZŐ SZÖVETSÉG