A magyar történelem során a Honfoglalás előtti időktől 1956-ig
számtalan katonahős, forradalmár áldozta életét a Hazáért, és a
szabadságért. Példaképeink ők, nemcsak nekünk, katonai
hagyományőrzőknek, hanem minden igaz magyarnak most ugyanúgy, mint a
jövőben.
A becsület, hűség, bajtársiasság, hazaszeretet, bátorság,
áldozatvállalás olyan erények, amelyek jellemezték a mindenkori
katonát, és olyan értékek, amelyek sohasem évülnek el. Szükségünk
van rájuk minden időben, s a hősök emlékezetére is, hogy példát
adjanak hagyományőrző munkánkhoz, s erőt a hétköznapokhoz…
Sajnos a mai fiatalok az iskolában vajmi keveset tanulnak erről, ez
rendkívüli hiányossága a közoktatásnak…
Egy sorozatot indítok el azzal a céllal, hogy egy-egy hős katona
bemutatásával, tetteinek felidézésével segítsem bajtársaim szellemi,
elvi, érzelmi fejlődését, és céljainkkal való azonosulását.
Havonta mutatok be egy-egy kiemelkedő eseményt viharos történelmünk
számtalan epizódjából, lehetőleg kapcsolódva valamely évfordulóhoz.
A sorozat első része a második világháború korát idézi fel, ennek
kettős aktualitása is van.
Hetven éve, 1939 szeptember 1-én tört ki a pusztító vihar, és 65
éve, nyáron érte el a front Magyarország területét. A második
világháborús magyar szerepről évtizedekig csak hazugságokat
tanítottak, s a legutóbbi két évtized, sőt, napjaink sem mentesek a
tévhitektől, a tudatos történelemhamisítástól…
A magyar katona a második világháborúban teljesítette kötelességét,
helytállt, a legtöbbször túlerőben lévő ellenséggel szemben, s nem
rajta múlt, hogy a nagyhatalmi érdekek közé szorult ország a
vesztesek oldalára került.
Ám az egyéni teljesítmények értékéből ez semmit sem von le! A magyar
katona esküje és hite szerint teljesítette a parancsot, és örök
példát adott nekünk, utódoknak, hogy mit jelent a Hazát szeretni, és
áldozatot hozni érte. Olvassuk hát együtt történeteiket, és okuljunk
belőlük!