1920-2010 - A trianoni békediktátum

„Aki nem tudja, honnét jött, azt sem tudhatja, hová megy, mert nem tudja, hol van.” (Habsburg Ottó)

A trianoni békediktátum

A Magyarországot és a magyar nemzetet megnyomorító trianoni békediktátum előkészítéséről és hatásairól napjainkig igen sok publikáció jelent meg, attól kezdve, hogy rendalapító és országgyarapító vitéz nagybányai Horthy Miklós altengernagy mint kormányzó felemelte a nemzetet nyomorából. De mi is volt maga a trianoni béke?

A Nagy Háborút lezáró versailles-környéki békék szakítottak az évezredes béke-kultúrával. A különféle háborúkat lezáró békék – mint azt etimológiailag maga a béke szó jelenti – egészen a XIX. század végéig arra szolgáltak, hogy megbékéltessék a legyőzött fele(ke)t. Jó példája ennek a napóleoni világháborút lezáró 1815. évi bécsi békerendszer, amely Franciaországot visszaemelte a nagyhatalmak sorába, s alkalmas volt a világméretű béke megőrzésére egy teljes évszázadon át. A XX. századra azon-ban ez a békekötési kultúra átadta a helyét a diktátumoknak, amelyek a legyőzöttek megbüntetésére törekedtek, s ez egyaránt érvényes az 1919–1922 közötti versailles-i–washingtoni és az 1947. február 10-i párizsi békerendszerre. Épp ez utóbbi bizonyítja, hogy az előbbit nem is biztos, hogy békének lehet minősíteni: negyed század múltán újabb békerendszer megalkotására volt szükség, a Totális Há-ború, egyben az 1914-től három szakaszban 1945-ig tartó XX. századi világháború lezárására.

A magyar történelemben trianoni béke néven elhíresült diktátumot mint a Magyar Királyság és a Nagy Háborúban győztes Szövetséges és Társult Hatalmak közötti hadiállapot lezárását és a háború utáni békeidőszak alapelveit kodifikáló nemzetközi jogi okmányt 1920. június 4-én a Versailles melletti Nagy-Trianon palotában (Grand Trianon, tévesen a Kis-Trianon palotában vagy a Kis- és a Nagy-Trianon palotát összekötő folyosó csarnokában) írta alá magyar részről Benárd Ágost, a Simonyi-Semadam-kormány népjóléti és munkaügyi minisztere és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, illetve 17 állam (az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország, Japán, Nagy-Britannia és Olaszország, továbbá társult hatalomként Belgium, Csehszlovákia, Görögország, Kína, Kuba, Lengyelország, Nicaragua, Panama, Portugália, Románia, a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság és Sziám) meghatalmazottja.

A trianoni békediktátum aláírásakor – a maradék – Magyarországon 10 percre megállt az élet, s megszó-lalt minden harang, duda stb. A Nemzetgyűlés 1920. november 15-én fogadta el, egy ünnepélyes tilta-kozó nyilatkozat elfogadását követően. 1921:XXXIII. törvénycikk címmel 1921. július 26-án lépett ha-tályba Magyarország és a ratifikáló, illetve a ratifikációs okmányokat kicserélő országok (Belgium, Cseh-szlovákia, Franciaország, Japán, Nagy-Britannia, Olaszország, Románia, a Szerb–Horvát–Szlovén Ki-rályság és Sziám) között a Nemzetgyűlés általi törvénybe iktatásával. Görögországgal csak 1921. októ-ber 15-én lépett életbe. Az Amerikai Egyesült Államokkal, miután annak Kongresszusa a trianoni békét nem ratifikálta, Magyarország külön kötött békét, amelyet 1921. augusztus 29-én írt alá Budapesten Ulysses Grant-Smith, az USA magyarországi megbízottja és gróf Bánffy Miklós magyar külügyminisz-ter, s az 1921:XLVIII. törvénycikként 1921. december 17-én vált hatályossá. Szovjet-Oroszország (a későbbi Szovjetunió) sem írta alá a trianoni diktátumot, majd csak az 1947. február 10-i párizsi békét. (...)

dr. v. matolcsi Ravasz István
honvéd alezredes
hadtörténész-muzeológus