25. Tavaszi Hadjárat VII.

Sokszor, nagyon sokszor gondoltam már arra, hogy riport- és fotóalanyaimból mindig elhozok egy keveset. Elloptam kicsit az egyéniségükből, a hangulatukból, a gondolataikból, tán még a lelkükből is egy csöppet.

A fénykép: megörökített pillanat – mily kurta, semmitmondó, elcsépelt frázis! –, mondják erre sokan. Pedig mennyivel több is lehet ennél!

A fotó: hangulat, érzés, mese. Jókedvre derít vagy szomorúságot hoz, de mindegyik mesél, kinek ilyen, kinek olyan mesét. Azt gondolom, a fotó lényege, hogy hangulatokat, érzéseket adjon, egy ízt, egy illatot, egy érintést idézzen, megmutassa az életet olyannak, amilyen: csodálatosnak és kegyetlennek.

Tömérdek szépség van, csak meg kell látni, akarni kell meglátni. Épp ezért viseld panyókára vetve a világot, fűszerezd kicsinyt sok jókedvvel, rengeteg szeretettel és megértéssel, végtelen türelemmel. Még Magaddal szemben is. Így meglelheted és megőrizheted belső békédet még akkor is, ha olykor nagy-nagyon fájsz.

Fotók: Hajdu Ágnes Katalin