Arad, 2020. október 6.

Tavasz és ősz, március és október, a magyar történelem dicső és szomorú lapjai. A 13 aradi vértanú és a többi kivégzett, várfogságra ítélt, kényszersorozott hazafi példája több,mint másfél száz év távlatából is útjelző fényként ragyog előttünk, hogyan kell szolgálni a Hazát, miként kell áldozatot hozni érte, s ha kell, miként adjuk oda az életünket is a magyar szabadságért! Ezt nem homályosíthatja el semmiféle kiegyezés, semmiféle Monarchia, semmiféle utólagos magyarázkodás. A Habsburgok több évszázados gyarmatosító politikája csúcsosodott ki a levert forradalom utáni kegyetlen megtorlásban. Az évfordulók egyben a számvetés, a tanulságok levonásának a napjai is.

Mindig feltesszük a kérdést, a tisztelet és hála érzésén túl mi az, amit a történtek a mának üzennek, van-e bármilyen aktualitása a szomorú múlt idézésnek? A válasz mindig ugyanaz: a hazáért hozott áldozat soha nem évül el, minden kornak, így napjainknak is megvannak a sarkalatos kérdései, amelyekre akár a 171 évvel ezelőtti események adnak választ. Mit tettek volna elődeink, ha egy mindent elsöpörni látszó népáradat fenyegetné Magyarországot, ha meg kellene állítaniuk az erőszakosan nyomuló hordát, amelyet szemforgató módon „menekülteknek” titulálnak?…

A magyarok mindig kiálltak a gátra, ha kellett, akár Nyugatról jöttek hódítani, akár Keletről akár Délről. Árpád vitézei Pozsonynál adtak leckét az öntelt Nyugatnak, a mongol Aranyhorda lendülete a Kárpátok vonalában tört meg, az oszmán áradat nálunk akadt el, rettenetes magyar véráldozat árán. S most, az az Európa, amelyik jólétét főleg a mi helytállásunknak köszönheti, nem győz csuklóztatni minket, mert nem úgy táncolunk, ahogy a brüsszeli bürokraták elképzelik.

Ha van üzenete az aradi vértanúk áldozatának, ha van aktualitása az érdekeinkért való kiállásnak, akkor az, hogy senki és semmi ne tántoríthasson el minket a helyes útról, a magyarság védelméről.

Az ősök iránti tisztelet nem merülhet ki a megemlékezésekben, szép szavakban. Az igazi tisztelet az, ha követjük példájukat, akár a harcban, akár a diplomáciában, akár a nemzetpolitikában! Ebben mindenkinek megvan a maga feladata. A katonai hagyományőrzőknek a dicső tábornokok emlékét őrizni úgy, hogy a túlvilágról elégedetten tekintsenek ránk!...

Erőt, tisztességet!

Tapolca – Diszel, 2020.október 6.

v.Győrffy-Villám András
hő.dandártábornok,
a MHKHSz örökös tiszteletbeli elnöke