Gondolatok a pandémia utánra

Kedves Bajtársaim!

A legfontosabb, hogy soha ne felejtsük el, a hagyományőrzés azért izgalmas, és azért van értelme, mert egy ma már nem igen létező emberi közösséget alkothat újra. Nem a nyilvánosság a legfontosabb - az csak azért mert jeleznünk kell a létezésünket -, hanem a különlegesen és nyilvánvalóan egyedi élményeket nyújtó közösségi élet, amely a megélhető hagyomány élményével gazdagítva megőrizhet egy eltűnőben lévő emberi kultúrát, amely a bajtársiasságon, a közös felelősségvállaláson, a sorsközösség felvállalásán alapul.

Nem kell ezen aggodalmaskodni. Az a fontos, hogy aki ezt vállalja, aki ezt akarja csinálni szabad akaratából, kényszerérzet nélkül tegye, tehesse! Kérlek gondoljátok ezt át teljes komplexitásába.

Ez a tevékenységünk a nemzeti emlékezetünk fenntartásának szerves része. Épp olyan fontos mint az anyanyelvünk, a népi kultúránk, népzenénk, a tárgyi kultúránk megőrzése. Akkor értékes ez, ha van funkciója, valóságos szerepe a mai életünkben is. Nem kétséges, hogy sokan megkérdőjelezik ennek a létjogosultságát. Anakronizmusnak tartják esetleg, idejét múltnak stb. De azért fontos volna nap mint nap átgondolni, hogy a ezek a kis közösségek, amelyeket Ti hoztatok létre, mennyire értékesek, mennyire fontosak a társadalom tovább élésének szempontjából. Az élő kultúra, a hagyományok élhető módon való megtartása, a hozzá szervesülő tényleges tudással és lelki élményekkel természetes úton építik a sajnos divatos talmi hazafisággal és "identitáserősítő" érték nélküki propagandával szemben a valóságos azonosulást legfontosabb értékeinkkel! Kérlek ne tántorítson el semmi bennetek erről az útról!

Mindent egybevetve azokat az alapértékeket őrizzük, amelyek az elődeinknek fontosak voltak: Isten, Haza, Család. Ebből nem szabadna kihátrálni a "pandémia" miatt. Aki él közülünk, annak kötelességei vannak!

Bajtársi tisztelettel:

Székely Tibor
MHKHSZ elnök