Gyulaffy Napok

Elnök urunk részéről érkezett a felkérés, hogy tudósítsak a Csobánc várának felújításáért rendezett Gyulaffy napok eseménysorozatáról július 18-20. között.

Verőfényes júliusi délelőttön érkeztem meg, s miután az igen kedves, de határozott jegyszedő őrségen átjutottam igazolva kilétem, megkezdtem felderítő körutam. Hidán Csaba mester jóvoltából, ha nem is nekem, de felszerelésemnek jutott szállás, s így tíz kilóval könnyebben járhattam be a rendezvény helyszínét.

A piactér, igazi piactérnek bizonyult. A szervezők dicséretére legyen mondva, sikerült elkülöníteniük századunk (amúgy színvonalas) portékáit hagyományőrző mestereink vásárától. Ezzel is egy csöpp hangulatot kölcsönöztek a vásárnak. A hadi készülődésen serénykedő bajtársaink látványától nagyot dobbanhatott a korán ott kószáló gyermek látogatók szívén és ahogy elnéztem, az apukák is érdeklődve fogtak meg egy szablyát, vagy fokost, amit valamelyik vitéz felé nyújtott. 11 órakor aztán megjelent kíséretével jó Mátyás Királyunk (magyar hangja Helyey László), s kezdetét vette az ünnepélyes megnyitó, amit nem részletezek, mert a legtöbb megnyitó egyforma és nyári melegben roppan kínos is tud lenni. Legyen elég annyi, hogy Őfelsége több nemzedéken át megszokott és szeretett formáját hozta, nem kis sikerrel.

A délutáni ostromig bemutatók, színházi előadások (tán vásári komédiák), s Allah legszebb virágaival vetekedő hastáncos lányok emelték a hangulatot, mi pedig jó társaságban a kupát, dicsérve az Urat, s a hölgyek bájait. Odébb, az ostromra váró erődben, az I. Béla Lovagrend lovagjai őrizték az esti előadás kellékeit. Közben az arra tévedő ifjúságot avatták be a kardforgatás rejtelmeibe. A csata előtti eligazításra sikerült bekeverednem. Gyermekkorom legnagyobb filmélményei kerültek kézzel fogható és lencsevégre kapható közelségbe. Hidán uram a lehető legnagyobb körültekintéssel ellenőrizte a fegyverzetet, s amit nem talált rendben, (pl. éles, hegyes), azonnal lecseréltette.

Pontban este 7 órakor, síppal, dobbal, tekerővel, s hadtörténészi kommentárral elkezdődött a várvívás. A törökök szerint, két vitéz nép leledzik a világon, a török és a magyar. Nos közös tetteink legszebb pillanatai elevenedtek meg a párviadalokban lovon, s gyalog, majd a várvívásban. A csatatér jól belátható volt, s az akkorra szépen felduzzadt nézősereg nyíltszíni tapssal jutalmazta a (szerintem) igazán jó produkciót.

Az esti program kissé más hagyományok ápolásának a jegyében telt. A magam részéről annyit jegyeznék meg, hogy bár szeretem a rockabillyt és a rock and rollt, jobban nyújtóztattam volna fáradt tagjaim valami korhűbb zenére, esetleg táncházas muzsikára. A hagyományőrzésből a sörsátor sem maradt ki. Nem is annyira étkeinek autentikusságával, inkább a “hradzs” (harács) felelevenítésével. Az árlapot most talán nem mellékelném... Az emiatt érzett bosszúságot enyhítette a barátok társasága és újabb barátok szerzése.

A reggel fényei már a templomtorony tövében, egy gólyafészekkel szemben köszöntötték a vándort...

Szöveg és fotó: Dessewffy Zsolt

CsatolmányMéret
PDF ikon Gyulaffy Napok3.62 MB
Gyulaffy Napok (fotó: Dessewffy Zsolt)
Címkék