Óévzáró, újévi köszöntő

Ismét eltelt egy év. Ujjunkban még ugyan megvan a mozdulat a 8-as szám írására, de egy-két áthúzott évszám, és hamarosan hibátlanul írjuk a most még szokatlan 2019-et. Az a jó a hagyományőrzésben, hogy mindig akad egy-egy kerek évforduló, amelyet emlékezetessé tehetünk, így a forradalom után idén is méltón ünnepelhetjük a szabadságharc 1849-es dicső eseményeit, kerek 170 év távlatából.

A lovasokat általában egyenes, őszinte embereknek tartják, így aztán ha számba vesszük, mennyien kívántak egyesületünknek „Sikerekben gazdag, békés, boldog új esztendőt!”, akkor az őszinte kívánságok meghallgattatásából kiindulva igazán bizakodóan tekinthetünk a 2019-es évre. Reméljük, hasonló sikerekkel zárhatjuk majd ezt az évet is, mint a tavalyit, mely egyesületünk történetében az egyik legkeményebb, legnehezebb év volt. Tavasztól őszig majd minden hétre jutott hagyományőrző fellépés; helyi, környékbeli vagy éppen országos rendezvényeken, mindezt munka mellett, szabadidőt nem sajnálva. Büszkék vagyunk rá, hogy környékünkön egyedülálló egyesületként állunk helyt a katonai hagyományőrzés terén, 48-as Coburg huszárainkat jól ismerik egész Gömör vármegyében; feladatunknak tekintjük felvidéki hagyományőrző barátainkkal a közös lovas programokat, hiszen nálunk a határon túli kapcsolatok fenntartása nemcsak üres frázis. 2018-ban megrendeztük az eddigi legnagyobb szabású saját rendezvényünket, a VIII. Görgey emléktúrát, amely a maga 170 km-ével, 70 hagyományőrző lovasával egy valódi teljesítménytúra volt, Ózdtól egészen Krasznahorka büszke váráig vezetett, ahol a helybeliek jókora ízelítőt kaptak a korabeli csatákból és életképekből.

Nem kívánjuk felsorolni, hány helyre juttattuk el a hazafias nevelés alapgondolatát, hiszen a rendezvényekre gyakran magunkkal visszük kis kadétjainkat, saját gyermekeinket, vagy, hogy még a gyermeknapba is belecsempésszük a lovas programokat a népi játékok mellé. Számos helyszínre jutottunk el, hogy bajtársainkkal együtt országos programokon tudjunk egységes, hiteles képet nyújtani a 48-as korszakról. Ám ez a levél ezek felsoroltatására sem hivatott. Egy dologról azonban nem feledkezhetünk meg, nincs sem előrenézés, sem visszatekintés enélkül: ezúton szeretnénk az MHKHSZ felé köszönetünket nyilvánítani, hogy egyesületünk lehetőséget kapott díszjárőr-szolgálatot teljesíteni a Budai Várban. Kitartásból, fegyelmezettségből, szakértelemből, megfelelő kommunikációs képességekből és dolgozni akarásból ugyanis hiába nincs hiány felénk, a Dunától keletre székelő egyesületünknek azonban eddig nem adatott olyan lehetőség, hogy a túlélés mellett fejleszteni is tudjunk saját lószállítók vagy ruházat terén, hogy többen és több helyre juthassunk majd el. Egyenes emberként és munkából élőként kifejezetten meglepő a mai világban az a korrekt lehetőség, hogy a hazai pályázatok homályba merülő működésével ellentétben a várban járőrözők munkája a feltételek korrekt teljesítése esetén, nem pedig tetszési index alapján kerül díjazásra.

Ezért hálásak vagyunk a díszjárőr-szolgálat alkalmakért, bízva abban, hogy huszárokhoz méltó módon, a szövetség hírnevének megfelelően, derekasan helytálltunk. Pozitív visszajelzéseket még a várban „tarsolyunkba” raktunk, az oda látogatók arcáról könnyű volt leolvasni a csodálást. Az idegenvezetők elmondása szerint a turisták kifejezetten keresik a díszjárőrök jelenlétét, és örömmel nyugtázzák, hogy milyen „sokszínű” a magyar hagyományőrök ruházata, sőt szívesen veszik, ha egy-egy rövid kommentár is társul a megelevenedett korszakokhoz. Úgy gondoljuk, hogy ez a feledhetetlen élmény azonban nemcsak a tagegyesületek bemutatkozásának lehetősége, hanem az egész szövetségé.

Ezúton kíván a Szövetség vezetésének és minden kedves bajtársunknak sikerekben gazdag, békés, boldog új esztendőt (mert béke nélkül nincs boldogság, boldogság nélkül meg mit ér a siker?!) a Gömöri Lovas és Népi Hagyományőrző Egyesület!

Bajtársi üdvözlettel:

Barta László

Óévzáró, újévi köszöntő
Címkék