Októberi gondolatok 2024-ben

Vannak a magyar történelemnek dicső, szomorú, vagy egyben mindkettőt jelentő napjai, amelyek sajátos módon kapcsolódnak évszakokhoz. Ilyen a tavasz, március idusa, a pozsonyi csata júliusi dátuma, és ilyen Trianon gyászos felidézése is. Az ősz is tartogat hasonló eseményeket, amelyek nyitánya az „aradi 13” néven ismert gyászos befejezése az 1848-49-es forradalom és szabadságharcnak. Október 23. már legújabb történelmünk legfényesebb napja.

Október 6 egyben a dicsőség dátuma is, hiszen a mártír tábornokok, és a velük egy időben kivégzett társaik olyan erkölcsi magasságokba emelték a magyar nép szabadságharcát, amely örök időkre etalonként áll a nemzet előtt. Etalonként, mert feketén-fehéren példázza a megalázott zsarnok hitvány bosszúját, és glóriát von az áldozatok feje köré. A győztes nem ismert mértéket az elítéltek megbüntetésében: csak négynek tette lehetővé a golyó általi halált, kilencen a köztörvényes bűnözők kivégzési módját kapták, az akasztást. gr.Batthyány Lajost a pesti Új Épületben csak felesége becsempészett eszközével végrehajtott nyaksebe mentette meg a bitótól. Bátran állt a kivégző osztag elé, és „Éljen a haza, rajta vadászok!” kiáltással maga vezényelte a sortüzet. A nemes jellemű gróf, és mártírtársai emberi tartása, tiszta jelleme az általános iskolától az egyetemig, az egyszerű embertől a legmagasabb beosztású politikusig mindenkinek félreérthetetlen, egyértelmű utat mutat a válságos helyzetekben való viselkedésre, helytállásra, áldozat vállalásra

Szólaljanak meg ezúttal ők maguk, az aradi 13-ak, hogy utolsó üzeneteikben miként gondolkodtak hazáról, nemzetről, becsületről. 

Aulich Lajos: „Szolgáltam, szolgáltam, mindig is szolgáltam, és halálommal is szolgálni fogok! Forrón szeretett magyar népem és hazám tudom, megértik ezt a szolgálatot!”

Török Ignác: „Nemsokára Isten legmagasabb színe elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak őt szolgáltam.”

Schweidel József: „A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár.”

Damjanich János: „Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt!”

Dessewffy Arisztid: „Tegnap hősök kellettek, ma mártírok. Így parancsolja ezt hazám szolgálata!”

S végezetül talán a leginkább aktuális gondolat Kiss Ernő szavaival: „Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük, és a hazáé az életük!”

A legmagasabb erkölcsi tanulságok között, amelyeket a búcsúszavak jelentenek, talán ez utóbbi a leginkább megfontolandó gondolat-kérdés-intelem! Nekünk, katonai hagyományőrzőnek, akiknek a legjelentősebb ápolt korszakunk épp az 1848-49-es szabadságharc, feladatunk és kötelességünk a fenti elveket követni, és lehetőségeink szerint közvetíteni a társadalom felé! Ha összehasonlítjuk a ma szellemiségét ’48-49 szellemiségével, akkor látjuk, hogy mennyi munka áll előttünk. A haza szolgálata, akár békés területen, akár a katonai pálya mentén akkor hatékony és eredményes, ha a jól kipróbált, és őseink által ránk testált nemes hagyományokra épül. ’48-49 hősei és mártírjai, így az aradi 13-ak is félreérthetetlen utat mutatnak számunkra, hogy a jelen és a jövő kihívásaival miként kell megküzdeni.

Tapolca-Diszel, 2024.október 2.

v.Győrffy-Villám András
hő.dandártábornok  
a MHKHSz örökös tiszteletbeli elnöke