A pákozdi csata történetének kérdései VI. - A létszámok

A pákozdi csatáról szóló népszerű és tudományos munkákban viszonylag gyakori az az állítás, hogy a magyar hadsereg többszörös túlerőben lévő ellenséges sereget győzött le. A leggyakoribb adat 14 150 főben, 1600 lóban és 42 lövegben határozza meg a magyar hadsereg létszámát. Csakhogy ez a létszám egy 1850-ben készült utólagos hadműveleti napló rekonstruált adata; a harcrendről pedig a történeti kutatás kiderítette, hogy sem az alakulatok felosztásában, sem létszámukban, sem parancsnokaik megnevezésében nem megbízható.

A horvát-magyar küzdelem ábrázolása egy korabeli karikatúrán

Az újabb kutatások alapján a magyar hadsereg létszámát 17 516 főre, 2061 lóra és 42 lövegre tehetjük. Ez még mindig nem túl sok, de a korábban ismert adathoz képest huszonöt százalékkal nagyobb létszámot, s a fegyvernemeken belüli arányokat nézve legalább ennyivel több lovasságot, összesen 15 cs. kir. huszárszázadot jelent.

Éppen azt a fegyvernemet érinti ez a többlet, amelyben a horvát haderő amúgy is gyengébb volt. Jellačićnak a magyarországi hadjárat kezdetén szinte alig volt lovassága. A frissen felállított báni huszárezred színvonala meg sem közelítette a magyar huszárokét. A Dunántúlon csatlakozott két-két század Wrbna- és Kress-könnyűlovas alkalmatlan volt arra, hogy a magyar huszárságot ellensúlyozza a felderítésben. Az egy ezrednyi Hardegg-vértest ugyan jól lehetett alkalmazni nyílt csatában, de felderítésre vagy rajtaütésre nem. Összességében a bánnak 14 század lovassága volt, azonban a hat század báni huszár semmifajta katonai rutinnal nem rendelkezett. A bán egyik tisztje szerint a báni huszárok úgy festettek a lovon, mint amikor a macskát felültetik a nyeregbe, s mindegyik karmával borzasztóan kapaszkodik, hogy le ne essen róla. A magyar népnyelv Jézus, Mária!-huszároknak nevezte el őket, mert amikor 1849 januárjában bevonultak Budapestre, egy bámészkodó kofa összecsapta a kezét, és felkiáltott: „Jézus, Mária! Hát ezek is huszárok?” Az elnevezésre azért is rászolgáltak, mert valahányszor a magyar oldalon harcoló igazi huszárokkal hozta össze őket a balszerencse, Jézus, Mária! kiáltásokat hallatva futottak meg előlük.

A horvát tüzérség több mint felét háromfontos és rakétaütegek alkották; mindössze 18 löveg volt hatfontos, a magyar félnek pedig csupa hatfontos ütegei voltak. (A korabeli lövegek űrméretét nem milliméterben, hanem a kilőtt ágyúgolyó súlya szerint adták meg. A nagyobb űrméret egyben nagyobb hatásos lőtávolságot is jelentett.)

A horvát gyalogság jelentős részét a határőrezredek népességének ifjabb vagy idősebb korosztályaiból kiállított, úgynevezett tartalék vagy népfelkelő zászlóaljai alkották, amelyek számára még tisztek sem jutottak elégséges számban. E zászlóaljak létszáma 5400–9300 fő között mozgott, ami gyakorlatilag kezelhetetlenné tette őket. (Egy sorezredi zászlóalj létszáma 1200 fő körül járt. Ez volt az a tömeg, amelyet egy zászlóaljparancsnok képes volt áttekinteni.)

A horvát fél összlétszámáról is ellentmondóak az adatok. A korábbi feldolgozásokban 30-35 000 fős adat a leggyakoribb. A szeptember 27-én készített kimutatás 51 557 főben, ezen belül 48 234 harcképesben állapítja meg a horvát sereg létszámát. A harcrend adataival kapcsolatban némi nehézséget okoz, hogy csak a hadosztályok sorszámait közli, elnevezésüket nem. A kimutatás négy hadosztályt tüntet fel, holott Jellačić diszpozícióiban csak három (Kempen, Schmiedl, Hartlieb) szerepel. Korábban úgy véltem, hogy ebben nagy valószínűséggel a Roth-hadosztály létszáma is benne van. (Ez utóbbi leszámításával 43 189 fő, ezen belül 39 098 harcképes személy marad.) A feldunai hadtest utólagos hadműveleti naplója szerint a szeptember 28-án elfogott August Fligely őrnagynál találtak egy harcrendet is, amely a horvát csapatok állományát 43 117 főben mutatta ki. ha ez így volt, az elég nagy gondatlanságra mutat a derék táborkari tiszt részéről.

A horvát hadsereg szeptember eleji kiinduló létszámait a szeptember 23-i, az alakulatokat részletesen feltüntető, de létszámokat meg nem adó hadrend adataira vetítve azonban nem tűnik valószínűtlennek, hogy a szeptember 27-i létszámkimutatás csak a bán közvetlen parancsnoksága alatt lévő erőkre vonatkozik. A sereg 48 három- és hatfontos löveggel, valamint 12 röppentyűvel (rakétával) rendelkezett. A még ennek leszámításával is jelentős túlerővel rendelkező főerők Karl Vinzenz Hartlieb altábornagy vezette hadosztálya, körülbelül 14 000 fő, 12 löveg (közte egy hatfontos üteg) azonban késve indult, s a csata után, délután négy és öt óra között, más forrás szerint csak sötétedés után érkezett meg a harcmezőre. A horvát haderő még így is túlerőben volt, de e számbeli túlsúlyt a magyar tüzérség fölénye kiegyenlítette.

Hermann Róbert