A Tavaszi Hadjárat Gyalogmenete

Az 1848/49-es Szabadságharc Tavaszi Hadjáratának 170 éves évfordulója tiszteletére a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség megszervezte a Tavaszi Hadjárat Gyalogmenetet, amely a hős honvédsereg eredeti útvonala egy szakaszának teljesítését tűzte ki célul. Vass László hő. ezredes főszervezésével és Berlinger Gábor, az MHKHSZ gyalogsági és tüzérségi alelnöke koordinálásával már február óta folytak az előkészítő munkák. A tiszti kar előzetesen kétszeri bejárásában végignézte terepjárókon a földutakat, egyeztetett az érintett önkormányzatokkal a csatabemutatók, szállás és étkezés témáiban. A Tavaszi Emlékhadjárat lovas felvonulásával párhuzamosan, de más útvonalon vonuló Gyalogmeneten a résztvevő honvédek és nemzetőrök 65 km távot teljesítettek teljes menetfelszerelésben. A császári gyalogság és tüzérség autókkal előrement az útvonalat érintő településekre, ahol várták a beérkező magyar sereget és minden településen a nézők nagy örömére a honvédsereg kiszorította őket a falvakról, mintegy felszabadítva a településeket.

Április 4. Csütörtök

Elérkezett a várva várt április 4-e, persze nem az idősebbekben berögzített esemény, hanem a tápióbicske csata időpontja végett. A gyalogmenetes csapatok egy része már 10 órakor teljes felszerelésben várta Tápióbicske főterén a megemlékezést és az ünnepségre érkezett bajtársakat köszöntötték. Nagy örömükre a szentegyházi huszárokkal is ölelkezhettek, akik ismét eljöttek Székelyföldről együtt megvívni a tápióbicskei ütközetet. Szini Sebő Alajos emlékhelyén a méltó ünnepség végén a budakeszi tüzérség díszlövést adott le, amely a Gyalogmenet kezdetét is jelezte egyben. Díszmenettel tisztelegtek a csapatok az emlékhely előtt, majd a helyi általános iskolába meneteltek, ahol részt vettek az ünnepségen, megtekintették a diákok műsorát. Már harangoztak, amikor összeállt a menet, amelyet a honvédek vezettek fel és a több km-es távot a csatatérig dobszóra hármas oszlopban menetelve tették meg. A csatatérre érkezve még dalra is fakadtak, így valóban látványos beérkezésük volt a táborban, ahol már hagyományőrzők tömegei készültek a nagy eseményre.

Az ebéd után megkezdődött a készülődés, a felszerelés ellenőrzése, az ágyú kivétele a szállító járművekből, a fegyverek belövése. Hegyi Andor, a M2 Petőfi TV tudósítója honvéd egyenruhát is kapott, így a csata forgatagába is bejutott, így a riportok után csatajeleneteket is tudott forgatni.

A honvéd táborba vendégek is érkeztek: a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium növendékei is megismerkedtek a 48-as honvédek felszerelésével és nagy örömükre kipróbálhatták a kovás elöltöltős puskákat.

Időközben a tisztek a parancsnoki bejárásra siettek, addig a csapatok felszereltek, felkerültek a bornyúk is a hátakra és összeállt a menetoszlop. Elindultak a seregek a dísz-szemléhez, ahol szokásosan a híd két oldalán álltak fel a magyar és a császári csapatok. A beszédek Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes és kísérete megtartotta a szemlét, a csapatok tisztelegtek, a zászlókra felkerültek az emlékszalagok.

A csata a csapatok felállításával kezdődött, a magyar oldalon három szárnyon, jobb oldalt a nemzetőrök és a lengyel légió, középen Budai 2-esek-Szegedi 3-asok, majd Kecskemét és Békés-Jászdózsa bal szárny, közöttük az ágyúállások.

A csata kezdetén a Budai 2. Honvédzászlóalj  játszotta el a Klapka Légió futását: bevonultak a faluba, de a megbújt császáriak ágyútüzet és puskasortüzeket lőttek közéjük, így végigfutva a csatateret hátráltak meg, vissza-vissza lőve. Már a hídon is átmenekültek, de a császáriak nem üldöztek őket...

Visszaérve a honvéd arcvonalhoz rendezték soraikat és megkezdődött a csata. A szárnyak váltakozva rohamozták a hidat, puskasortüzek és szuronyrohamok közepette kétszeri visszavonulás után harmadszor törtek át a honvédek. A császáriak a falu felé hátráltak, majd megadták magukat.

A csata után beszélgetés a bajtársakkal, majd gyors pakolás és indulás elfoglalni a szálláshelyeket az erdei iskolában, amely a csatatértől 1,5 km-re volt található. A tábori élet kialakítása után (akinek nem jutott vaságy, az kinyitotta a tábori ágyat vagy felfújta a matracát) elkezdődött a nótaest, amelyhez a honvédek segítséget is kaptak: kinyomtatva számos katonadal szövegét. Este 11-kor ezredes úr takarodót parancsolt, a korai kelés és a másnapi táv miatt valóban nyugovóra kellett már térni.

Április 5. Péntek

Vass ezredes még az éjjel kiadta a parancsot: a tiszteknek ébresztő 5 órakor, legénységnek fél 6-kor! Természetesen az 5 órás ébresztő végiggyűrűzött a 12 ágyas szobákban, így a napfelkeltét beelőzve már készülődtek a katonák. A csatatéren a nagysátorban maradt seregrészért visszaküldtek egy kisbuszt, mert nem volt annyi autó a szálláshelyen, hogy mindenki átjusson, így lassan beérkeztek a csapatok, a huszárok már nyergelték a lovakat, készítették elő az ezredes úr lovát, merthogy a zászlóalj parancsnokának lóháton a helye. A hintóhoz is befogták a lovakat, így összeállt a menetoszlop: 55 gyalogos honvéd, nemzetőr, 4 lovas és egy fogat. A császári gyalogság és a tüzérség autókkal előrement, hogy a falvakat elfoglalják, mire a honvéd menet odaér és felszabadítsa. A Gyalogmenet útvonala az alábbiakab látható, a cikk alján letölthető nagyítható formában is (a térképet Pászti László állította össze).

Utolsó egyeztetés és megindult a nagy menet, mára 30-32 km van előirányozva, közben négy csatabemutató az érintett falvakban.

Az első célpont Tápióság, az út első fele homokos talajon vezet, misztikus homokfelhőben gyalogolnak a honvédek.

Rövid megálló a falu szélén egy lovastanyánál, ahol találkozik a gyalogsereg a Tavaszi Emlékhadjárat lovasaival és együtt érkeznek az első bemutatóhelyre, a tápiósági focipályához, ahol már nagyon várják őket a helyi iskolások. A császáriak a megbeszéltek szerint már "beásva" várakoznak, elfoglalják a pálya melletti dombot, az ágyú beirányozva. Az ellenséget meglátva felveszik a honvédek az arcvonalat, mintegy 40 fős honvéd harci alakzat a 9 fős császári egység ellen, akik az utóvédet játsszák el, láthatóan sok esélyük nincs.

A vértes lovasság azért ráront a gyalogságra, de a honvédek védekező négyszöget képeznek, közben a huszárok elkergetik őket, a gyalogság pedig megkezdi a támadást. A rövid csatabemutatón sortüzek dördülnek, majd szuronnyal kergeti el a magyar sereg a császáriakat, a gyerekek legnagyobb örömére.

A csata megnyerése után nekiesnek a katonák a terített asztaloknak, már igencsak korgott a gyomruk a 7-8 km-es szakasz után, ezúton is köszönet a tápióságiaknak a szíves vendéglátástér! A reggelire a nemzetőrök is utolérték a csapatot, így teljes létszámmal folytatták az utat.

A reggeli után meg is indult a menetoszlop, a felderítő előőrsöt a budai kettesek adták. A Tápiószecső felé elterülő csodálatos réten széles vonalba fejlődve, 2-300 méterrel előrehaladva biztosították a fősereget.

Tápiószecsőre beérkezve még jócskán menetelni kellett az aszfaltos utcákon a közösségi térig, ahol a helyi iskolások, óvodások várták a csatabemutatót. Itt lehetett először komolyabban érezni, hogy a bakancs kezdi törni a lábat, ennek ellenére még rendezetten, dobszóra menetelve érkezett be a sereg be a térre, ahol már lesben álltak a császáriak. A két ágyú párbajozott - a tüzérek is keményen megdolgoztak - bár nekik nem kellett menetelniük, de viszont szorgalmasan pakolgatták egész nap föl-le az ágyút a kisbuszokból.

A szecsői csatabemutató nagyon jó hangulatú, élvezetes összecsapás volt, a megkerülő szárnynak sikerült oldalba kapnia a schwarzgelbeket.

A csata után itt is terített asztal fogadta a hagyományőrzőket, jól esett a zsíros kenyér és az üdítő a táv felénél. A rövid pihenő után ismét menetoszlopba álltak a honvédek és felvonultak a templom előtti emlékhelyhez, ahol rövid ünnepség keretében koszorúztak az önkormányzat részéről. A templomot megkerülve az úttesten a gyalogság díszmenetben, majd a lovasság ügetésben tisztelgett.

Az út az erdőn keresztül folytatódott Kóka irányába, kikerülve a forgalmas aszfaltos közutakat. A felderítést ezen a szakaszon a nemzetőrök végezték, ők biztosították a fősereg nyugodt vonulását.

Kóka főterére 14 órára percre pontosan (!) ért be a menetoszlop, de a nézők többsége sajnos már nem várta meg a bemutatót, mert a gyorsabban mozgó emlékhadjáratos lovasok már egy órával előttünk megtartották bemutatójukat és tovább lovagoltak. Így egy spontán összecsapás bontakozott ki, ahogy beérkeztek a honvédek, már lőttek is őket a lesben álló unatkozó császáriak.

A csatabemutató után nagyon finom ebéddel fogadták a sereget a kókaiak, szükség is volt már az energia bevitelre, jóval 20 km után járt a sereg. Az ebéd után pihenőre is volt idő, a katonák próbáltak feltöltődni a hátralévő útszakaszra.

A pihenő után következett a nap utolsó útszakasza Dány felé, itt a kecskeméti honvédek voltak a felderítők. Dány felé az út nagy része szőlőhegyeken, présházak között vezetett, sajnos csak egy gazda lehetett találni, de ő készségesen meg is kínálta a csapatot újborral. Mire elérte a sereg  a dányi sportcsarnokot, már mindenki érezte az út fáradalmát, de vissza volt még a csatabemutató, merthogy itt is előzetesen elfoglalták a császáriak csarnokot övező parkot.

A csatabemutató után szállásfoglalás, tábori élet kialakítása a sportcsarnokban, majd egy tanteremben fogyasztották el a fáradt hagyományőrzők a finom vacsorát.

Esti program mi más is lehetett volna - a dányi kocsma meglátogatása, természetesen a nótázás sem maradhatott el, majd a tv-t átállítva az M2 adását tekintették meg a résztvevők a tápióbicskei csatáról. Este már csepegett az eső, másnap egész napra intenzív esőket jósoltak, így rosszkedvűen tért nyugovóra a csapat. Reggel láss csodát, az esőfelhők elkerülték Dányt, sőt egész nap hatalmas szerencséje volt a gyalogmeneteseknek, hiszen majd az egész országban esett, csak pont arra nem, amerre ők meneteltek.

Április 6. Szombat

Reggel a szokásos korai ébresztő - nagyon nehezen mentek fel a bakancsok, csizmák a lábakra, fáradt, szenvedős arcok mindenhol. Viszont az időjárás megkímélte a sereget, így egy csodálatos utat tehettek meg a Királyerdőn keresztül, amely útszakaszra már idejekorán megkérte Vass ezredes az engedélyt és egy erdész terepjáróval vezette végig a sereget az állami vadászterületen.

A mély homokos utat általában nem szeretik a gyaloglók, de most a puha talaj direkt jól esett a talpaknak, a szép erdő és az átrobogó szarvascsordák látványa pedig felejthetetlenné tette a napot.

Az erdőben egy tisztáson még csapatfotózásra is maradt idő, többszöri pihenő után délre elérte a csapat Isaszeg határát.

Ezredes úr a lovát is átadta egy szakaszra, így a budai 2-esek és a kecskeméti  honvédek parancsnoka is lóra termett, hiszen így lenne korhű a zászlóalj vezetése...

Isaszegre beérkezve az első parancs a felderítőknek egy kocsma megtalálása volt, hamarosan a csapat már a söntésben találta magát. Közben jött a telefon, hogy az emlékhadjáratos csapat várja a gyalogságot a hivatalos fotózásnál, így gyorsult a menetelés, és még időben beérkezett a sereg a közös fotó kedvéért.

A fotózás után ebéd következett a sportcsarnokban, ahol rengeteg ismerőssel találkoztak össze a hagyományőrzők. Időközben elérte Isaszeget egy felhőszakadás, de a fegyvereket még bekerültek a száraz helyre, így igaz, hogy a templomnál a megemlékezést ki kellett hagyni, de a fegyverek alkalmasak maradtak a csatabemutatóra. Mire elindult a menet a harcztérre, már elvonultak a felhők és a köpenyekre sem volt már szükség.

A csata az elmúlt években megszokott forgatókönyvvel, de a gyalogmenetnek köszönhető jóval nagyobb létszámmal zajlott le, idén is hatalmas forgatag volt a küzdőtéren, betyárok, szabadcsapatok, népi felkelők, gyerekcsapatok, még monarchiás huszárok is "emelték" a korhűséget, a honvéd és nemzetőr sereg alig tudott biztonságosan manőverezni és sortüzeket lőni.

A csatabemutató díszmenettel zárult, majd levonulás a művelődési házhoz, oda táboroztak be a gyalogosok. A tábori élet kialakítása után a sportcsarnokban a vacsora elfogyasztása után átvették a résztvevők az emlékérmeket és okleveleket, majd bekapcsolódtak a programba. A nagysátorban Vesztergám Miklós tárogatóssal folyt a nótaest („korhű módon” aki nem tudta a dalszövegeket, mobiltelefonon követte). A nótázás végeztével visszamentünk a sportcsarnokba, ahol már Waszlavik László harmonikán is csatlakozott Miklóshoz, így a végére már táncos mulatság kerekedett belőle, hajnalig fergetegesen mulattak a hadak.

Április 8. Vasárnap

A Gyalogmenet utolsó napja is elérkezett. A veszteségek jelentősek voltak, a többség szombat este hazautazott és a maradék sereg is sok sebből vérzett. Mivel az útvonal is elég csúnyácska lett volna (szeméttelep mellett, hosszabb szakaszon forgalmas főúton), a tiszti kar úgy döntött, hogy az a pár km már nem oszt, nem szoroz, gépkocsira szállva tesszük meg. Így viszont jóval tovább lehetett reggel pihenni, kellett is, mert legtöbben éjjel 2-kor még ropták a táncot...

Gödöllőre így lazán, idejekorán érkezett be a maradék gyalogság, most ők előzték be a lovas menetet. A királyi kastélynál felsorakoztak, végigállták a beszédeket és a műsort, majd két díszsortüzet adtak le. Az ünnepség végén díszmenetben köszöntek el a nézőktől, majd ebéd után befejezettnek és teljesítettnek kiáltották ki a Gyalogmenetet. Nagyon szép 4 nap volt, a fizikai fáradalmak, fájdalmak ellenére is mindenki jól érezte magát. Kijelenthető, hogy az MHKHSZ 48-as gyalogsága méltóképpen emlékezett meg hős honvéd eleinkről ezzel a menettel és a hat csatabemutatóval...

A Gyalogmeneten részt vett csapatok

• Budai 2. Honvédzászlóalj, Budakeszi: 15 fő
• Kiskun Huszár és Honvéd Hő. Egy., Kecskemét: 23 fő
• Szegedi 3. Honvédzászlóalj: 12 fő
• Zalai 47. Honvédzászlóalj, Zalaegerszeg: 2 fő
• Percel Miklós Nemzetőr Bandérium, Bonyhád: 4 fő
• Váci Huszár és Nemzetőr Bandérium: 7 fő
• Jászkun M. Királyi Honvéd HA: 5 fő
• Szegedi Sorgyalog HKE: 2 fő
• Nagykátai Honvédtüzér HA: 2 fő
• Váci Nyargaló Tüzérek: 5 fő
• Kecskeméti Huszárok HE: 3 fő
• Pálffy Huszárok, Hódmezővásárhely (fogattal): 2 fő