Vitéz Brambring Imre tüzér főhadnagy

Mint fiatal tüzér 1942 tavaszán kezdte meg harctéri szolgálatát a Don felé előretörő, majd a folyó mentén küzdő 2.hadseregben. 1943 január 29.-én ütegével Novij Oszkolban heves utcai harcokba került, ahol maga vette át a vezérlöveg irányzását. A küzdelemben a löveg három kezelője hősi halált halt, Brambring Imre jobbkarját egy aknaszilánk zúzta szét, béna maradt.

Rokkantként kiképző tisztnek osztották be a hátországba, de 1944-ben újra a frontra kérte magát. A Kárpátok előterében küzdő 19.tüzérezredhez került ütegparancsnokként. A Stripa menti védőállás hősi harcaiban tüzelőállását közeltámadás érte, amelyben súlyos comblövést kapott. Ütegét súlyos sebesülése ellenére sem hagyta el, az elhárító harcokban mindvégig részt vett, a legveszélyesebb helyzetekben, mint lövegirányzó vezette a közelharcot.

1944 július 27-én ütegével fedezte a magyar és német csapatok visszavonulását, miután az utolsó egység is elvonult, megkezdte a félszakaszonkénti állásváltoztatást. A védelem legveszélyesebb pontján küzdött, amely már háromszor kapott közeltámadást.

Közben magyar és német egyenruhába öltözött szovjet járőrök szivárogtak az utóvédek közé, és az üteget 40-50 m-re megközelítve hirtelen géppisztolyos rajta ütést hajtottak végre. Brambring főhadnagy ismét maga irányozta a löveget, de már csak egy közeli lövésre volt lehetősége, mert a repeszek a löveget is megrongálták. Ádáz közelharc kezdődött, az ellenséges túlerő mind nagyobb lett. A heves kézigránát, géppisztoly-, és puskatűzben a hős ütegparancsnok rokkantan és sebesülten is az utolsó leheletéig küzdött lövegei mellett, amíg egy újabb géppisztolysorozat ki nem oltotta életé6t. Brambring Imre főhadnagy ugyanazon a harcterületen esett el 26 éves korában, ahol az első világháborúban az édesapja…

Egy volt katonája így jellemezte: „…igazi hős volt, példája a hazáját ízig-vérig szerető , fegyelmezett, önmagával szemben is kemény katonának és a legjobb tüzérbajtársnak.”

Legyen a példaképünk!

Közölte: Győrffy-Villám Andrá
Forrás: „Hadak Útja” folyóirat, 1956.január, München

Címkék