vitéz Duska László gyalogos százados

Az 1943. januári doni csata első napján, 12-én az oroszok áttörték a IV. hadtest balszárnyán védő 13.könnyű hadosztályt, 14.-én pedig a VII. hadtest balszárnyát. A 31.gyalogezred négy nap alatt elvesztette harcos állományának 70 százalékát. Rumy Lajos ezredes a fennmaradt erejét két csoportra osztotta. Az egyiknek Szüts alezredes ( 320 fő ), a másiknak Duska százados ( 580 fő és a sícsoport 50 fő ) lett a parancsnoka. Az oroszok többször is beküldtek a városba (Osztrogorszk) korábban elfogott német és magyar katonákat avval az üzenettel, hogy tegyék le a fegyvert, nem lesz bántódása senkinek. A felszólítások válasz nélkül maradtak. Duska százados viszont a következő beszédet intézte katonáihoz:

„Fiuk! A mi ezredünk Zrínyi Miklós nevét viseli. Tudjátok, hogy ez a név mit jelent! Mindnyájan ismeritek Szigetvár történetét! Akkor lesztek méltó unokái a szigetvári hősöknek, ha megmutatjátok, hogy ti vagytok az osztrogorszki hősök!”

18-án éjfélkor riadó a Duska-csoport tartalékában pihenő egyik századának. A város északnyugati védőkörletében, a németeknél betörtek az oroszok. Két utcasor már a kezükre került. Hajnalban indult az ellentámadás. Délre sikerült kiverni az oroszokat, négy tiszt és 53 fő legénységi veszteséggel.

A Duska-csoport védelme alá tartozó északkeleti városrészében magyarok és németek közösen harcoltak. A magyar legénység egészen közelre eresztette a támadó oroszokat, azután sípjelre tűzrajtaütést hajtottak végre, akár csak az otthoni gyakorlótéren. A hatás óriási volt. A németek elbűvölve nézték, pedig ők is válogatott legények voltak: rohamutászok.

A veszteségek azonban növekedtek. A segélyhelyen mindkét orvos a sebesültekkel együtt hősi halált halt légitámadás következtében, A lőszer rohamosan fogyott, az élelem is, lótáp egyáltalán nem volt. Az oroszok biztos megadásra számítottak, de a negyedik nap megjött a parancs a kitörésre. A terv szerint először a 168. német hadosztály tör ki délnyugati irányban, őket követik a magyarok. A német rohamutászoknak kellett utolsónak elhagyni a várost. A valóságban Fehér Dániel főhadnagy maradt utolsónak, mint utóvéd a ceglédi zászlóaljjal.

Január 19-én délután három órakor már közeledett a napnyugta. Öt órakor a sötétben, hóban, -40 fokos hidegben a németek megindultak. Aránylag kevés veszteséggel rést nyitottak, de az oroszok lovassággal és páncélosokkal még az éjjel szétvágták őket.

A 13. hadosztály Baltutinnál összetorlódott. Az oroszok ezúttal főleg délről támadták őket, amelyet Duska százados maga is géppuskát kezelve védett katonáival. Rövidesen aknabecsapódás következtében az arcán megsebesült és a mellébe három szilánk fúródott, de honvédeit tovább vezette. Erélyes intézkedései következtében magyarok, németek egyaránt követték parancsait. Délben Olsanhoz értek, és az újabb bekerítő gyűrűt, a hadosztályparancsnoktól kapott utasítás helyett – helyes helyzetmegítéléssel – a felfejlődő ellenséget a legpuhább pontján támadták meg.

A rohamot az élen maga vezette egy nádason keresztül, és az ott elhelyezkedett ellenséget megfutamította. A harc e végső fázisáról így emlékezik meg P.K. hadnagy, géppuskásszázad parancsnok:

„A németek egy lemaradt csoportja csatlakozott a mi áttörő csoportunkhoz. Ez alatt lassan a nádason át 250 méterre megközelítettük a tanyasort, ahonnan erős puska és géppuskatüzet kaptunk. Felzárkóztam Duska százados mellé, amikor tőle azt a parancsot kaptam, hogy az egyik géppuskás tanyát jobbról rohanjam meg az embereimmel, ő balra fog rohamozni. Lassú előreküzdés kezdődött. Mikorra a tanyasort 100 méterre megközelítettük, az oroszok a vasúti töltés felé kezdtek szállingózni. Duska százados „Hajrát!” vezényelt, és felugrott. Rögtön utána rohamozott mindkét csoport. Embereink az orosz géppuskákat elfoglalták, és azokat megfordítva tüzeltek az ellenségre. Jobbra tőlünk a sebesült Mamusich őrnagy fogott el egy géppuskát a zászlóalj távbeszélőseivel.

Az élen mindenütt ott járt sebesült parancsnokunk, Duska százados. Nem telt bele öt perc, és az egész zászlóaljunk szinte menetoszlopba tömörülve nyomult Sinkin felé. Rögtön csatlakoztak hozzánk a németek is. Rövidesen ugyanezen a résen jöttek át a már-már kilátástalannak ítélt teljes körülkerítésből a hadosztály többi csapatai is.”

Duska századosnak az olsani fegyvertényért felettes parancsnokainak, majd a honvéd vezérkar főnökének véleményezése alapján a kormányzó a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet adományozta amelyet a Várban személyesen adott át neki, valamint vitézzé avatta. Az elismerést előtte a Magyar Honvédségnél mindössze hárman kapták meg.

Duska százados korábban elnyert kitüntetései: a Magyar Érdemrend lovagkeresztje hadiszalagokon a kardokkal, a Magyar Koronás Bronzérem hadiszalagokon a kardokkal és a Tűzkereszt I. fokozata három sebesülési pánttal.

Duska százados 1987-ben hunyt el Clevlandben, Calgaryban nyugszik.

Legyen a példaképünk!

Lejegyezte : v.Győrffy-villám András
Forrás: v.Adonyi ferenc: „ A magyar katona a második világháborúban” Klagenfurt 1954.Váltás az egyszerű szerkesztőre